Nagykomlós, Nákó kúria

A macedón származású família két tagja a 18. században került a mai közigazgatás szerinti Temes megyébe és gyapotkereskedelemből szereztt vagyont. A török kiűzése után a birtokokat nem adták vissza egykori tulajdonosaiknak, hanem osztrák császári tulajdonba kerültek. A napóleoni háborúk idején az udvarnak szüksége volt pénzre és kiárusította a területeket. A Nákó grófok is vásároltak itt birtokokat, és ekkor két ágra vált a család: a nagykomlósi (bánátkomlósi) és a nagyszentmiklósi Nákókra. Gróf Nákó Sándor dusgazdag földbirtokos vett egy udvarházat Nagykomlóson, amelyet 1840-ben átépitetett unokája, gróf Nákó János, ki egyébként a nemesi ág utolsó férfisarja volt. 1935-ben, gróf Nákó János házasságot köt Vuchetich Anastáziával és ebből a frigyből születik, 1837 augusztus 30-án egyetlen gyermekük gróf Nákó Anna Mileva. Amikor eladósorba került, Capece Zurló Gyula nápolyi kamarás kérte meg a kezét, aki a San Marco hercege címet viselte. A házasság létre is jött, ám gyermekük nem született. A pár először Nápolyban élt, de az ottani forradalmi felfordulás után végül Nagykomlóson telepedtek le. A herceg, aki sokat betegeskedett, 59 éves korában halt meg az ausztriai Bad Ischlben 1888-ban. Az udvarháznak két szárnya van, melyet egy monumentális kovácsoltvas kapu választ el, e fölött a családi cimerek vannak elhelyezve. Az épületet egy csodálatos park övezte amely nem kevesebb, mint tíz hektár volt. Az a legenda járja hogy a park még Ferenc József császár esküvői ajándéka volt, és miniatűrben egy híres bécsi kertet reprodukált. A fákat a XIX. század második felének elején ültették és a park sétányait apro, finom , fehér márványkővel szorták tele. San Marco hercegné szül. Gróf Nákó Anna Mileva birtokait elõször az 1918 - 1919-es katonai megszállás során fosztották ki; majd pedig Trianon kényszerdiktátuma után a határon túlra került gazdaságait végleg tönkretették. Még élete során férje tudtával a család képző- és iparműv. gyűjt-ét az esztergomi prímási múzeumnak hagyta, azzal a kikötéssel, hogy a Bad Ischlben (Au.) és a Nagykomlóson lévő gyűjt-t csak halála után szállítsák a múzeumba. Az anyag a hercegné halála után 1926: érkezett Esztergomba. A hercegné az anyag zömét képező kerámiagyűjt. kézzel írott katalógusa végén följegyezte a képzőműv. tárgyakat is. A jegyzékben 59 festmény és 9 metszet szerepelt. Később Lepold 49 képet és 10 grafikát vett jegyzékbe. A kerámiagyűjt. eredetileg 1081 db-ból állt benne a híres salzburgi kályha és 498 szelence (sok miniatűrrel díszítve), 24 zománcos, ezüst és arany zsebóra, ónkupák, legyezők, gyűrűk és illatszertárolók tartoznak a gyűjteményhez. A hercegné 1926-ban halt meg 88 éves korában még előtte átadta az államnak a birtokot feltéve, hogy jobboldala a polgármesteri hivatal legyen és soha nem lehetett elidegeníteni. A másik szárnyat és a parkot hamarosan egy Arad-i ügyvédnek adták el és a kommunista rezsim létrejötte után a termelőszövetkezet irodái müködtek itt. A parkot teljesen kiirtották és helyén futballpályát és mezőgazdasági gép tárolot létesitettek. Rendszer váltás útán az ingatlant visszaszolgáltatták az ügyvéd örököseinek, azok peddig eladták egy olyan helyi lakosnak, aki újjáépítette az épületet, anélkül, hogy figyelembe venné a történelmi műemléképületre vonatkozó törvények által előírt szabályokat. A városháza ugyanezt tette, így a lakosság körében ismert udvarház mint a régi San Marco kúria felismerhetetlenné vált.