Kún, Tholdy-Horvath, Wesselenyi kúria

Monó, birtokközpont volt, amelynek földesura pallosjoggal bir, erre enged következtetni az Akasztófadomb elnevezésű határrész is, amelyet Petri Mór még megemlit Szilágy Vármegye Monográfiájában. Birtokközponttá stratégiai fekvése tette, amely biztonságos távolságra volt a Szamos völgyétöl, valamint a kúria fennséges panorámája, amely a beláthatóságot is biztositotta a hosszú háborús évszázadok során, hiszen innen be lehet látni az egész környéket, Kővártól Nagybányáig. A monói kúria a XVIII sz. végén illetve a XIX sz. elején épült rurális lakhelyek köző sorolható. Robusztus és tömör külseje, jól meghatározott arányai a barokk stílusban épült „udvarházakra” emléketet.Két szakaszban építették az épületet: az első az alagsor és a pince kialakítása és felépítése, majd a hátsó, a kertre néző szárnyak felépítése. A XVII.ik században a falu egyik legnagyobb birtokosa Rozsalyi Kún István volt. Tovább a kúriát az unokahúga örökli, A Tholdy család Rozsályi Kún István révén örökölnek. P.Horváth Miklós, az író, 1858-ban eladja a monói birtokot hadadi baró Wesselényi Farkasnak, a fiatal Farkasnak, aki azt feleségétől Kendeffy Rozáliától-Kendeffy Adám és Brányicskói Józsika Rozália lányától kölcsönvett pénzen vásárolja meg. Abirtok és a kúria 66 évig a Wesselényi családé marad. 1925-ben a birtok újból eladásra kerül. .

Majzner József bérlő vásárolja meg, aki a 30-as évek elején örökbefogadja Berendy Péterffy Erzsébetet, és így a birtok a sárközi Péterffy Sándor tulajdona lesz. 1949-ben Péterfi Sándort egész családjával a kommunista vezetés kitelepítette Désre.A birtok egy részét kiosztották, nagyobb részét az állam vette át - híres gyümölcsöst létesítve, az 1960-as években. A malmot, melléképületeket nagyrészt széthordták. A gyümölcsös is leromlott. Ma áfonyát, málnát, szamócát termesztenek itt. A lakatlan, romos állapotú kúriát felújították