Árpád, Markovits kúria

A honfoglaló vezérről elnevezett, feltehetően a X–XI. század fordulóján létrejött település csendesen húzódik meg Nagyszalontától bő tíz kilométerre délkeletre, az Erdőhátság északi peremén. A néphiedelem szerint az először 1214-ben villa de Arpa néven említett település melletti egyik dombocska Árpád vezér sírja. A helységnévkutatók szerint azonban az Árpád településnév a gabona, az árpa főnévből alakult ki a -d kicsinyítő képzővel. A turistalátványosságok között azonban a híres-rejtélyes kastély viszi el a pálmát. A köznyelvben csak árpádi kastélyként él a Markovits-kúria. Műemlék épület, de állagából most ezt nem mondanánk meg, pedig az utóbbi jó pár évben megpróbálták rendbe hozni – nagy lendülettel elkezdődött a felújítás, majd megtorpant, végül pedig leállt a munka. A „kastélyhoz” tekintélyes telek is tartozik. A tízhektáros kertben egy futballpálya méretű szabad terület leledzik, körbevéve erdőséggel. Ezen a szabad területen tartották meg a falunapokat, lovasversenyeket. A valaha gyönyörű, eklektikus épületet 1891-ben a település tulajdonosa, Markovits Kálmán építtette. A kommunizmusban államosították, és óvoda, iskola működött benne. A ’89-es rendszerváltozás után az egykori tulajdonos leszármazottja, Beöthy Aranka visszaigényelte és -kapta a kúriát, majd felajánlotta a helyi közösségnek kulturális célokra. Az épület hátsó bejáratán át megközelíthető hatalmas közbülső termet kultúrházként, míg a mellette lévő helyiségeket és az udvart éveken át diszkóként hasznosították. Nem bizonyultak jó gazdának, mert az úrilak borzalmas állapotba került, a hátsó része egy erős viharban össze is borult. Ezt látva, a tulajdonos eladta egy olasz állampolgárnak, aki el is kezdte a felújítást. Vendégfogadót, éttermet és nyári kertet működtetett volna ott, de a válság közbeszólt. Igy a kúria ismét eladó, és „tízmilliárd régi lejt kérnek érte”. Bemenni nem lehet, a kapun lakat. Csak reménykedni tudunk abban, hogy a leendő gazda megőrzi, rendbe teszi az egyébként ma is rendkívül impozáns épületet.